Mint azt már talán tudod, a tibeti emberek türelmesek, bölcsek és sajátos módon szemlélik az emberi élet minden oldalát. Tehát van egy speciális “tibeti nézet”, ha a gyermeknevelésről van szó. Segít nekik egy önálló személyt felnevelni, aki átgondolt döntéseket hoz és tiszteli a szüleit.
Ebben a cikkben bemutatjuk a gyermeknevelés 4 szakaszát a tibeti bölcsesség szerint.
1. szakasz: 5 éves kor előtt
A tibeti nevelési rendszer szerint ebben az időszakban a szülőknek úgy kell beszélniük a gyerekkel, mintha „királyok vagy királynők” lennének. Nem tilthatnak meg semmit, és nem is büntethetik a gyermeket.
Ebben a korban a gyerekek kíváncsiak, aktívak és készek felfedezni a világot. De nincs tapasztalatuk, amelyekből lehet tanulni, és még nem tudnak logikus következtetésekre jutni. Tehát ha valami rosszat vagy veszélyes dolgot csinálnak, akkor ijedten kell nézni és viselkedni, és meg kell próbálni elterelni a figyelmüket valami másra. Az érzelmek azok a nyelvek, amelyeket a gyerekek nagyon jól megértenek ebben az időszakban.
Ha túlzottan véded a gyermekedet, és sok dolgot megtiltasz neki, akkor fennáll annak a veszélye, hogy elfojtod az éleselméjűséget, és megtanítod gondolkodás nélkül követni.
2. szakasz: 5-10 éves kor között
Ebben az időszakban a szülőknek úgy kell beszélniük gyermekeikkel, mintha “rabszolgák” lennének. De oda kell figyelni arra, hogy ne legyenek velük kegyetlenek. Az életük ezen szakaszában az intelligencia és a logikus gondolkodás fejlődik, és jövőbeli személyiségük alapja alakul ki.
Fontos, hogy különféle célokat tűzz ki gyermeked elé, ellenőrizd, hogyan éri el őket, és tanítsd meg gyermekedet, hogy álljon készen a következményeire, amelyeket az el nem ért céljai okoznak. Tehát egy gyermeknek meg kell tanulnia felelősséget vállalni a tetteiért. Ne félj, hogy ebben az időszakban sok feladatot adni gyermekednek, tudják kezelni és készen állnak a tanulásra.
Ha ebben az időszakban nem váltasz át a “királyról” a “rabszolgára”, felnőttként gyerekes lesz és képtelen lesz felelősséget vállalni a saját cselekedeteiért.
3. szakasz: 10 és 15 év között
10-15 éves korig fontos, hogy úgy beszélj a gyermekkel, mintha egyenlő lenne veled. Tudod, hogy több élettapasztalattal és tudással rendelkezel, de a gyermeknek képesnek kell lennie arra, hogy elmondja, mit gondol, és megossza saját véleményét.
Így segíts neki: kérj tőle tanácsot és ösztönözd a függetlenségét. Fontos, hogy tanácsot adj, ne parancsokat vagy tilalmakat, mert ebben a korban alakul ki a gondolkodás függetlensége.
Ha sok dolgot megtiltasz, akkor megromlik a kapcsolatotok, és gyermeked veszélyes helyzetbe kerülhet. Ha pedig túlfélted, akkor felnőttként bizonytalanná válik és mindig valaki más véleményétől fog függeni.
4. szakasz: 15 éves kortól
Ekkorra a gyermek személyisége teljesen kialakult. Fontos, hogy tisztelettudó legyen. Tanácsot adhatsz neki, de tanítani már késő. És látni fogod a tetteid eredményeit: a gyermek független, önálló, tiszteli a szüleit és mindenki mást.
Mit gondolsz erről a tibeti bölcsességről?