Kimerítő, frusztráló, felelősségteljes, felemelő, örömteli, mozgalmas… és így sorolhatnánk tovább az anyaságról eszünkbe jutó pozitív és kevésbé pozitív jelzőket, de felesleges.
Egy oroszországi édesanya és egyben grafikusművész a saját képes naplójából oszt meg 12 őszinte bejegyzést, hogyan éli meg ő a kismamai teendőket.
“A lányom elkezdett felülni, mint egy felnőtt. Lógatja is közben a lábacskáit. Kedvenc helye még mindig az ölemben van”
“Az órás habfürdő hónapok múltán sem ment ki a divatból”
“Néha annyi is elég, hogy a tükörhöz vigyem, ha nyűgös. A saját tükörképével kezd el játszani”
“Ha egyet kívánhatnék, azt kérném, hogy a szupererőm az legyen, ne aludjak soha többet”
“Miközben a lányom néha szétszedi a lakást, hogy őszinte legyek, néha csak simán lefekszem és úgy tartom szemmel”
“Mondd, mit látsz a gyermekeden, amikor a homokban ücsörög?”
“Ez a pulcsi lehetne az alteregója, de első látásra mindenki cukinak gondolja”
“Megpróbálok visszatérni a szülés előtti életmódomhoz, melyhez a lányom ekképp alkalmazkodik”
“Imádok a lányommal reggelizni, főként napsütötte reggeleken. Ilyenkor azt sem bánom, hogy az egész konyhát ki kell takarítsam utána”
“A világ egy szösz szemszögéből”
“A jóság egy év után kezdődik, amikor a gyermeked csupán egy ölelésért is odarohan”
“Megtalálni újra az utamat és a stílusomat nehezebbnek ígérkezett, mint hittem. Ennek ellenére több örömöt hoz, mint, amit valaha elképzeltem, és ez a legfontosabb”
