Általában nyugodt életet élünk, de egy váratlan szó vagy mások szokatlan tettei jelentősen feldobhatják a mindennapokat, sőt, még a hangulatunkat is javíthatják. Pontosan ilyen váratlan események történtek a következő internetezőkkel is, akik úgy döntöttek, hogy a közösségi oldalakon osztják meg történeteiket.
Imádjuk az ilyen történeteket, ezért összegyűjtöttük a legjobbakat, és most alig várjuk, hogy veletek is megoszthassuk őket.
1. Van egy lány a munkahelyemen, aki annyira rosszul végezte a munkáját, hogy mindig megkértük, hogy ne csináljon semmit. Ha valamit mégis kellett csinálnia, azt gyakran mi csináltuk meg helyette. Ma megtudtam, hogy előléptették. A vezérigazgató barátnője.
2.Van egy ismerősöm. Ő és a barátnője gyakran szerveznek romantikus estéket. Egyik este elmentek egy tó partjára. Meggyújtottak néhány gyertyát és leültek. Egy arra járó férfi végignézte a jelenetet, majd együttérzően kérdezte: „Valaki megfulladt itt, ugye?” Sokáig nevettek.
3. Egy autósiskolában dolgozom oktatóként. Egy lányt tanítok egy kézzel kormányozni. Mondom neki, hogy tegye a jobb kezét a térdére. Erre jött a meglepő kérdés: „A tiédre?!” – Ebben a pillanatban nem számítottam rá.
4. „A váratlan nem az volt, amikor a macska megharap az éjszaka közepén. A váratlan az, amikor az egész macska helyett csak ezt látod.”
5. Ma egy beszélgetés során anyámmal megemlítettem, hogy az utóbbi időben jobban hallom a szomszédokat a fal túloldalán, mintha a falak elvékonyodtak volna. Ő megértően bólintott, és így válaszolt: „Hát, ezért szoktunk szőnyegeket lógatni a falakra, hogy legalább legyen valami hangszigetelés. Azt hitted, hogy a szépség kedvéért vannak?”
6. Orvosi vizsgálaton vettem részt. Szinte minden orvosnál jártam, és az utolsóhoz indultam, hogy megkapjam végre a papírjaimat. Az orvos – egy életvidám nő – az aktámról olvasgatta épp az elemzések eredményét, majd ahogy beléptem és ám nézett, így szólt: „Á, itt van, akire vártam!”. A szívem majd kiugrott a helyéről, egy csomó gondolat futott át a fejemen: cukorbetegség, leukémia …. Végül azt mondta: „Tedd már fel kérlek ezt a virágot a szekrény tetejére, én nem vagyok hozzá elég magas”.
7. Egyszer a folyótól hazafelé jövet a barátommal elsétáltunk a hétvégi telkek mellett. Az egyik mellett elhaladva hallottuk, hogy egy lány háromszor egymás után tüsszentett a kerítés mögül. A barátom, aki társaságkedvelő srác, azonnal kiabált: „Egészségedre!” Onnan egy szelíd női hang jött: „Ó, köszönöm”. Ezzel elkezdődött a párbeszéd: „Miért vagy nyáron beteg?”. Erre a nő így válaszolt: „Nem vagyok beteg, csak valami van az orromban…”. – ekkor a kerítés mögül egy mély férfi hang kezdett morgolódni: „Ki ez a társaságkedvelő?” A barátom megijedt, és azt mondta: „Ó, bocsánat.” Én megveregettem a vállát és azt mondtam: „Ez nem a te napod, nőcsábász.”
8. Egyszer elmentem egy étterembe a barátnőmmel, egy teljesen átlagos randira, és úgy döntöttünk, hogy halat rendelünk. Hozták az ételt, a lány felvágta a halat és hirtelen sírni kezdett. Megkérdeztem: „Mi a baj?” – Erre ő kihúzott egy gyűrűt a halból és azt mondta: „Igen!”. Szóval összeházasodtunk…
9. A biológiai apámmal 23 éves koromban találkoztam először. Néhány évvel később meghívott engem és a fiamat, hogy éljünk vele, amíg megoldom a pénzproblémáimat. A végrendeletében is meg akart nevezni, de az akkori felesége azt javasolta, hogy végeztessünk apasági tesztet „a biztonság kedvéért”. Hat héttel később megjött az eredmény – nem ő volt az apám. A mostohaanyám kirúgott. Hajléktalan lettem, a fiamat pedig elvette tőlem az apja. Egy nap azonban egy vita során elvesztette a fejét, és kirobbant belőle, hogy valójában kicserélte a teszthez használt mintámat a sajátjával. Újra ellenőriztük. Tényleg ő az apám.
10. A Hamupipőke-szindróma hirtelen, kegyetlen és könyörtelen: éjszaka felkelsz egy pohár vízért, le akarsz törölni egy foltot az asztalról – és hirtelen az egész konyhát kitakarítottad.
11. ,,Jó reggelt, szomszéd!” Ma, amikor a villamosmegállóban álltam, egy tinédzser odajött hozzám, és úgy szólított meg, hogy „hölgyem”. Így jöttem rá, hogy a fiatalságomnak valószínűleg vége. Ezzel még minden rendben is lenne, de amikor visszafelé tartottam, egy másik tinédzser szólított meg, és megkérdezte, hogy melyik iskolába járok, illetve, hogy van-e barátom. Ez mindenkinél így zajlik 25 évesen, vagy csak nálam?
12. Tavaly nyáron történt. Meleg volt, az erkély szélesre tárva. Az ágyon feküdtem rövidnadrágban és pólóban, könyvet olvastam. Ekkor bejött egy férfi. Az erkélyen keresztül. Harmadik emelet. Nappal van. Csendben elindul a kijárat felé. Én is csendben fekszem. Kábultan a rémülettől. Az ajtónál kiált egyet: „Úrnőm, csukja be az ajtót.” Körülbelül 5 perc múlva magamhoz tértem, odamentem, hogy becsukjam az ajtót. Mint kiderült, a házaspár egyik tagja a fenti albérletből. A férfi éjjel kifeküdt az erkélyre, a felesége pedig reggel kizárta, és elment elintézni néhány dolgot. A férfi arra ébredt, hogy késésben van a munkából, szóval az egyetlen menekülés számára az volt, ha leereszkedik és a mi erkélyünkön keresztül távozik.
13. Munka után felvettem a feleségemet, aki beült a kocsiba, majd meredten nézett rám. Elindultunk, hallgattuk a rádiót. Hirtelen a semmiből botrány bontakozott ki:
– Nem veszel észre semmit!
– Mit kellett volna észrevennem?
– Például azt, hogy levágattam a hajamat!
*ránéztem az asszonyra*
Kalapot viselt…
