Mindannyian próbáltunk már jobbnak tűnni mások előtt, legyen szó akár a munkahelyi életünkről, akár egy párkapcsolatról, de sokszor még a saját szüleink előtt is próbálunk felelősségteljesebbnek mutatkozni, mint amilyenek tényleg vagyunk. Ebből kifolyólag gyakran mindent megteszünk annak érdekében, hogy a lehető legjobb benyomást keltsük másokban. Amikor azonban végre egyedül maradunk, kiereszthetjük magunkból a valódi természetünket.
Most néhány képregényt hoztunk nektek, melyek segítenek lerántani a leplet azokról a titkokról, amiket az emberek többsége akkor csinál, amikor azt hiszik, hogy senki sem látja őket.
Mindannyian megszegjük néha a saját szabályainkat.
Senki sem tudná megmondani, hogy mikor érkezünk valójában.
Újra és újra reménnyel telve nyitjuk ki a hűtőszekrényt.
Egyenesen a serpenyőből eszünk, és sokszor evőeszközöket sem használunk hozzá.
Nézegetjük magunkat a tükröződő felületeken séta közben.
Grimaszolunk a tükör előtt.
Nem mosunk teljesen hajat, amikor késésben vagyunk.
Figyelmen kívül hagyjuk a hívásokat, ha nem akarunk valakivel beszélni.
Kivesszük a szennyesből a kedvenc ruhadarabunkat, és újra felvesszük.
Beszélgetünk dolgokkal.
Meztelenül járkálunk a házban.
Véletlenszerűen bedobáljuk a szekrénybe és fiókokba a holmikat, amikor váratlan vendégünk érkezik.
Hetekig tároljuk a szinte teljesen üres üvegeket a hűtőben.
A kiömlött vizet inkább a lábunkkal töröljük fel, mert túl lusták vagyunk lehajolni, hogy a kezünkkel takarítsunk.
Engedünk az agyunk késztetésének, és néha teljesen logikátlan dolgokat csinálunk.
