A gyermeknevelés egy nagyon nehéz és felelősségteljes dolog. Nem könnyű megőrizni a tekintélyt, miközben barátkozni is próbálunk a gyermekünkkel, és megadni neki mindent, hogy minél jobb életet éljen. Egy dolog nehezebb már csak ennél: kibírni nevetés nélkül, amikor a gyermekünk a ravaszsága és a kreativitása segítségével megalázóan túljár a felnőtt emberek eszén.
- Egyszer azt mondtam a kisebbig gyermekemnek, hogy mindent oda fogok adni a rászoruló gyerekeknek, amit 15 perc múlva a szobája padlóján találok. Amikor visszatértem, minden tökéletes rendben volt, egy apró részlet kivételével: áthozta a nővére cuccait és a szoba közepére rakta egy tökéletes halomba.
- Megtanítottam a 4 éves lányomnak, hogy mindig dicsérettel válaszoljon a durvaságra. Egyszer ruhát mentünk vásárolni a lányommal és az anyósommal, amikor az anyósomnak volt egy kissé bántó, viccesnek szánt megjegyzése, miközben az egyik farmernadrágot próbáltam. A lányom ezt észrevette, majd így szólt: „Nagyi, neked olyan csodálatosan sárgák a fogaid!”.
- A gyerekek nagyon szeretnének egy háziállatot, én viszont kevésbé, mert nincs kedvem utána is takarítani. Kitaláltam ezért, hogy ha 6 hónapig tiszta lesz a szobájuk, anélkül, hogy figyelmeztetnem kellene őket erre, akkor megkaphatják a háziállatot, amit szeretnének. A fiatalabb gyermekem nem bízza a véletlenre: egy hálózsákban alszik a folyosón, hogy véletlenül se csináljon rendetlenséget a szobájában.
- Igyekszem megtanítani a gyermekeimnek, hogy az élet nem igazságos. Úgy gondolom, hogy ezzel megmentem őket a későbbi csalódásoktól és felesleges hisztiktől. Egy nap a lányom és én tic-tac-toe-ztunk, amikor megláttam, hogy csal. A kezével letakarta az oszlopot, amiben össze akarta gyűjteni a három X-et, így én nem tudtam megakadályozni. Amikor felhívtam rá a figyelmét, hogy ez így nem igazságos, azt felelte: az élet már csak ilyen, anya. Touché, lányom. Touché.
- A fiam abba a korba lépett, amikor már ideje őt fokozatosan rászoktatni a házimunkára. Ehhez kapóra jött, hogy akart magának épp egy videojátékot. Készítettem hát egy listát a feladatairól, és mindegyik feladat után bizonyos mennyiségű pénzt kapott, ha mindet megcsinálja, akkor pont annyit, hogy meg tudja venni belőle magának a játékot. Sikeres volt az akció: kitakarított a kutya után, és nagyon szépen megcsinált minden feladatot, egy bizonyos pontig. Amikor megkérdeztem, hogy miért hagyta abba, kijelentette, hogy eleget keresett, mert talált egy internetes oldalt, ahonnan olcsóbban lehet megrendelni.
- Hallottam egy történetet arról, amikor egy kisgyerek mentette meg az édesanyja életét, mert amikor az elájult, a kisgyerek tárcsázta a segélyhívó számot. Milyen jó lenne, ha az enyém is tudna ilyet – gondoltam, így hát megtanítottam neki. 5 perc múlva rendőrök kopogtattak az ajtónkon.
- Amikor a fiam 3-4 éves volt, rájöttünk, hogy túlságosan materialistaként neveljük. Amint megkapott valamit, már nem érdekelte őt, és azonnal mást akart. Egyszer láttam egy cikket, amiben szegény országokban élő gyerekeket mutattak, akiknek többnyire csak egy játékuk volt, vagy még annyi sem. Ez pont kapóra fog jönni, gondoltam. Megmutattam a fiamnak, majd az egyik képen szegény, félmeztelen ázsiai gyerekek voltak, akik egy majommal játszottak a koszban. Ekkor a gyermekem megtorpant. Láttam, hogy formálódik a gondolat a fejében, már épp azt hittem, hogy jó úton járunk, amikor megszólalt: „Ilyen majmot akarok én is!”.
- Amikor a lányom kicsi volt, megpróbáltam megtanítani neki a pénz értékét, ezért úgy döntöttem, hogy elkezdek „fizetést” adni neki. Számos feladata volt, és minden elvégzett feladatért 5 dollárt kapott. Elmagyaráztam neki, hogy a munkával megkeresett pénzét arra költi, amire csak akarja. Egyik este könyvet olvastam neki lefekvés előtt, majd mikor befejeztem, felállt és odament a perselyéhez, kihúzott belőle 2 dollárt, majd a kezembe nyomta, amiért jó apuka voltam.
- 4 éves koromban az egész családdal focimeccsre mentünk. Anyám WC-re ment, engem pedig otthagyott apámmal és a testvéreimmel. Apámat és a tesóimat elragadta a meccs, a 4 éves énemet viszont kevésbé, így hát elindultam felfedezni a világot. Amikor rám találtak, félúton voltam a pályán, és egy rendőr szaladt oda hozzám, én pedig ordítani kezdtem: „Hívják a rendőrséget, ez az ember nem az apám!” – a szüleim ugyanis megtanították nekem, hogyan viselkedjek, ha egy idegen ember nyúl hozzám, azt viszont elfelejtették elmondani, hogy néz ki a rendőrség.
- A szüleim megtanítottak rá, hogy hívjam fel a rendőrséget, ha látom, amint valaki törvénytelen dolgot követ el. Meg is tettem hát ezt, amikor láttam, ahogy egy bohóc egy tortát lop el egy gyerekfilmben. Még jó, hogy a diszpécser megértette a hangomból, hogy kisgyerek vagyok, és megkért, hogy először hívjam fel édesanyámat.
- Anyám tanár, és egyszer megtanította a diákjainak, hogy ha egy rosszfiú autóval követi őket, akkor a legjobb, ha megfordulnak, és elszaladnak, az autónak ugyanis időbe telik megfordulnia, és így jó eséllyel tudnak megszökni ezalatt. Na, pár nappal később az egyik diák kiszökött az iskolából. Amikor anyám kocsiba ült, hogy megkeresse, a gyerek észrevette őt, így hát megfordult, és nevetve elszaladt előle.
- Megtanítottam a gyermekeimnek, hogyan kell megvédeni a hitüket és a nézeteiket. Ennek eredményeképp most meggyőződésük, hogy a zöldségek a pokol termékei és az éjszakai alvást a sátán találta ki.
- Montam a gyerekeimnek, hogy ha rosszul viselkednek, akkor a télapó szenet rak majd a cipőjükbe. „Mi az a szén?” – kérdezték. „Az egy kő, amit meg lehet gyújtani” – válaszoltam. Most szenet akarnak kérni a mikulástól.
- Anyám tanárként dolgozik az iskolában, ahol a fiam tanul. Megkérte, hogy ne hívja őt óra közben „nagymamának”, de néha elfelejti, és Ms. Nagymamának hívja.
- Anyám mindig azt mondta, amikor egyedül hagyott otthon, hogy senkinek ne nyissam ki az ajtót, még a rendőrségnek sem. „Bárki vásárolhat magának egyenruhát” – mondta. Most meg csodálkozol, hogy miért vannak bizalmi problémáim, anya?
- Egyszer a szüleimmel egy jótékonysági vacsorára mentünk, ahol tombola is volt. A tombola fődíja egy biliárdasztal volt. A szüleim engedélyével 6 heti zsebpénzemet tombola jegyekre költöttem. A szüleim nem bánták, mert elmondásuk szerint ez jó lecke lesz arra, hogy megtanuljam beosztani a pénzt, és hogy megtanuljam, semmi nem hullik csak úgy az ölembe. Figyelmeztettek, hogy ha nem is nyerek semmit, akkor sem kapok majd zsebpénzt a következő 6 hétben, ne is hisztizzek érte. Végül megnyertem a biliárdasztalt.
