Vannak emberek, aki még csak gondolni sem akarnak arra, hogy örökbe fogadjanak egy állatot. Ugyanakkor, ha a párjuknak még is sikerül őket meggyőzni, könnyen megeshet, hogy az anti-állatos ember átváltozik egy igen csak állatszeretővé. Pontosan ez történt a most következő emberekkel is, akik már el sem tudják képzelni, hogy milyen lenne az életük a kis kedvenceik nélkül.
“Semmi macska” – szokta mondogatni, most meg nap mint nap így pihengetnek
“Lehet róla szó, de a házba nem jöhet be.” – pár héttel később:
“Mindig is azt mondtam, hogy nekem nem kell háziállat.. aztán meg..”
“A kutyáknak az udvaron a helyük, nem a lakásban..”
“Nem lesz kis kedvenc!”
“A párom mindig is ellene volt, most meg szinte elválaszthatatlanok.”
“Egy ideig féltem az állatoktól. Most meg úgy nevelem őt, mintha a saját gyerekem lenne.”
“Nem szeretem a kutyákat..”
“Egy társasházban nincs neki helye.. szokta mondogatni.”
“Ő az az ember, aki utálja a macskákat.”
“Lehet róla szó, de a lakásba nem jöhet be, és Te fogod etetni/itatni meg sétáltatni is.” – szokta mondani.
“Az elmúlt hónapok során sokat kellett Őt győzködnöm, végül csak megadta magát. Most meg többet törődik a macskánkkal, mint velem..”
“A férjem szerette volna, én meg ellene voltam. Most már nem is tudom elképzelni a napjaimat nélküle.”
“A párom nagyon ellenezte, addig amíg haza nem értem vele..”
“A férjem semmi áron sem szeretett volna egy macskát, de az egyik nap a szomszédoké átszökött. Másnap bement a menhelyre, és hazahozta Őt.”
“Nem akartam állatot, főleg be a lakásba. Aztán minden megváltozott.”
“A macskáknak kint a helye, szokta mondogatni a férjem. Most meg..”
Az Ő véleménye is megváltozott
