Vannak, akik inkább elrejtik a gyerekkori fotóikat, míg mások készek megosztani ezeket képeket, és büszkék arra, hogyan nőttek és változtak meg.
Nekünk a második megközelítés jobban tetszik: ha ezek az emberek elég bátrak voltak ahhoz, hogy felfedjék régi fotóikat, akkor bizonyára nagy önbizalommal rendelkeznek.
“Mit tettem azért, hogy megváltozzak? Először is megtanultam, hogyan kell sminkelni, és nem az a anyukámmal vásárolok. Ez minden.”
“Az én átalakulásom”
“Döbbenet, igaz?”
“Kevesebb enni naponta? Nem tudtam, hogy opció..”
“Íme én!”
“Csak lazábbra vettem a sminkelést, és elhagytam a frufrut. 14 és 24 évesen:”
“Már nem az anyukámmal vásásorok. Szerencsére.”
“13 – 29 évesen.”
“Megtaláltam a régi tablóképem..”
“Miután elköltöztem a szülői házból..”
“Csak egy ‘kicsit’ változtam…”
“18 és 28 évesen. Kb. 10 kilót fogytam”
“Fiatalon ismerkedtem meg az eleganciával..”
“16 és 21 éves koromban”
“Anyukám rúzsa régen jobban állt..”
“Kalapra cseréltem a sapkámat.”
“Öt évvel később..”
“Már nem függönyök előtt pózolok!”
“Látható lett a szemöldököm!”
“18 és 24 évesen.”
“A fogszabályzó mindent megváltoztatott!”
“Lányom, mindannyian gyönyörűek vagytok, de….”
