Egy alvó gyereket nézni olyan, mintha egy angyalt néznél glóriával a fején. Ám amíg ébren vannak, és felfedezik a körülöttük lévő világot, csemetéink pajkos lényekké változnak, akik mindig készen állnak arra, hogy az őrületbe kergessék szüleiket. Mindazonáltal nekünk, felnőtteknek szem előtt kell tartanunk, hogy a gyerekeknek soha nem szabad visszariadniuk a szaladgálástól és az önkifejezéstől, mert ez teljesen természetes. Elvégre csak egyszer lesznek gyerekek, úgyhogy akár maximálisan ki is élvezhetik ezt a gondtalan időszakot.
Lenyűgöző az a végtelen energia és képzelőerő, amellyel a gyerekek rendelkeznek. Szeretnénk megosztani néhány helyzetet, amelyek a szülőkön kívül mindenkit megmosolyogtattak.
„Az arca, amikor azt mondom neki, hogy ne egyen sarat.”
„A vacsoraidő itt kezdett igazán drámaivá válni.”
„Szundikálás közben is drámázik”
„Dühös, mert nem tudja kimagozni a dinnyét…”
„Miért a hiszti? Mert a szél elfújta a nyugtát.”
Lefekvés?
„A valaha volt legművésziesebben megkomponált hiszti.”
„A reakciója, amikor figyelmen kívül hagyom a kitöréseit”
„Ez egy nehéz nap lesz..”
„Már most elege van..”
„Nem beszél senkivel, mert senki sem hívja őt a telefonján..”
„Elérkeztünk a művészi fázisba.”
„Csak két hónapos, de nagyon sokat drámázik..”
„3..2…1.. dráma!”
„A fiam élvezte a nyaralást..”
„Először akadt ki egy játékon!”
„Az új szokása, mikor mérges / hisztizik.”
„A feleségem nem fog örülni..”