Az apák és fiaik közötti kapcsolatban is helye van a humornak, sőt, még inkább szorosabbra fűzi azt, ha őszintén tudnak nevetni egy jót önmagukon és egymáson is.
1. Miután megszereztem a jogosítványomat, felajánlottam az apámnak, hogy hazafuvarozom őt a munkahelyről. Amikor hazaértünk, kiszállt a kocsiből, és így szólt:
– Nagyon szépen köszönöm!
– Szívesen, máskor is!
Erre az apám:
– Nem neked mondtam, hanem a magasságos Istennek!
2. Egy apa szinte a semmiből is képes előhúzni valami tipikus „apa poént”, ami mondhatni már a védjegyének számít.
3. Én: Kisfiam, mostantól annyira rosszul viselkedhetsz, amennyire csak a kedved tartja!
A kisfiam csillogó szemekkel: Tényleg?
Én: Igen, hátha akkor szenet hoz nekünk a Mikulás!
4. Az apám beállította nekem az általa engedélyezett maximum a hangerőt, miután már vagy 1000-szor rám szólt, hogy halkítsam le a zenét a szobámban.
5. Elmentünk kempingezni a kisfiammal, és miközben horgásztunk, egyszer csak hangosan felkiáltott:
– Apuuu, apuuu, kaksiznom kell!
– Kisfiam, itt vagyunk a természet lágy ölén, ott kakilsz, ahol csak szeretnél.
Erre elszaladt az erdő irányába, és 10 perc múlva került elő megint. Megkérdeztem tőle:
– Na kaksiztál?
– Igen.
– Na, és hol?
– A sátorban.
