A jogi egyetem záróvizsgáján már csak az utolsó két diák küzd a kihúzott tételével.
Tanár: Jöjjön kolléga! Nos, tudja a tételt?
Diák: Háát… Nem jut eszembe semmi.
Tanár: Hát kolléga, akkor maga nem lesz kolléga.
Diák: Professzor úr! Lehet egy ajánlatom?
Tanár: Halljuk!
Diák: Ha fel tudok tenni Önnek egy olyan jogi jellegű kérdést, amire még Ön sem tud válaszolni, beírja az ötöst?
Tanár: Ilyen pimasz kérés a 40 éves tanári pályafutásom alatt még nem volt, de lássuk!
Diák: Rendben. Mi az, ami egyben törvényes, de nem jogos, jogos de nem törvényes, és se nem törvényes, se nem jogos?
Pörögnek a kódexek, izzad a professzor úr, de csak nem tudja a választ.
Tanár: Rendben, megfogott, itt az ötöse és tűnjön el a szemem elöl!
Tanár: Na, halljuk az utolsó mit produkál! – szólítja az utolsó diákot.
Diák: Professzor úr… Sajnos én sem tudom ezt a tételt…
Tanár: Hát mi van itt ma?! Nos, hallotta az előző diák által nekem feltett kérdést?
Diák: Igen, professzor úr, hallottam.
Tanár: És tudja rá a választ?
Diák: Tudom.
Tanár: Tudja…? Akkor, ha megmondja, átengedem egy kettessel.
Diák: Rendben. Szóval az, hogy a professzor úrnak van ugye egy csinos 20 éves felesége, az törvényes, de nem jogos. Azt, hogy a feleségét az előző diák kefélgeti, az jogos, de nem törvényes. Az pedig, hogy ezért ő most ötöst kapott, én meg kettest, az se nem törvényes, se nem jogos…
