A feleség épp a barátjával tölti a napot a hálóban, amikor egyszer csak meghallják, hogy fordul a kulcs a zárban.
– Úristen, a férjem! Gyorsan, állj a sarokba!
Kapkodva előkap egy flakon babaolajat, gyorsan befújja a férfit, majd púderrel is megszórja.
– Meg ne mozdulj! Mostantól szobor vagy! – suttogja.
A férj belép a hálóba, körbenéz, majd megakad a szeme a sarokban álló alaknál.
– Ez meg micsoda?
A feleség gondolkodás nélkül rávágja:
– Ja, az? Egy szobor. Szabóék is vettek egyet a hálóba, annyira megtetszett, hogy én is beszereztem egyet.
– Ja, értem – mondja a férj, és nem kérdez többet.
Lefekszenek aludni.
Hajnal kettő körül a férj csendben kikel az ágyból, kimegy a konyhába, csinál két szendvicset meg egy pohár teát, aztán odasétál a „szoborhoz”.
– Tessék, egyél valamit – nyomja a kezébe.
A szerető döbbenten pislog.
A férj sóhajt:
– Hidd el, tudom milyen ez.
– Tessék?
– Három napig álltam mozdulatlanul a Szabóék hálószobájában… és még egy pohár vizet sem kaptam.