Az ifjú grófnak távirat érkezik a vidéki kastélyba.
„Délután ötkor érkezem a vonattal. Az állomáson várjon.
Menyasszonya.”
A gróf teljes izgalomba jön.
– Kocsis! Fogja be a két legszebb lovat! Indulunk az állomásra!
Mivel nagyon várja a találkozást, jóval korábban elindulnak, így az állomásra is hamar odaérnek.
A gróf idegesen sétálgat fel-alá a peron mellett, igazgatja a zakóját.
Egyszer csak odapillant a lovakra… és elsápad.
Az egyik ló férfiassága ugyanis túlságosan látványosan is „jókedvű”.
A gróf zavartan odafordul a kocsishoz:
– Ember! Csináljon valamit ezzel a lóval! Ha ezt meglátja a menyasszonyom, még itt helyben elájul!
A kocsis nyugodtan feláll a bakon, rövidre fogja a gyeplőt, nagyot csördít az ostorral, majd ráordít:
– Teee, Ráróóó! Te büdös disznó! Te kaptad a táviratot, vagy a nagyságos úr?!