Egy szőke nő büszkén elhelyezkedett az első osztály egyik kényelmes ülésén.
Nem sokkal később odalépett hozzá egy légi kísérő, és udvariasan ellenőrizte a beszállókártyáját:
– Elnézést, hölgyem, de ez itt az első osztály. Az Ön jegye a turistaosztályra szól, úgyhogy meg kellene kérnem, hogy fáradjon hátra.
A szőke nő rágózva, flegmán végigmérte a stewardesst és így szólt:
– Szőke vagyok, szép vagyok, Ausztráliába utazok, és itt maradok ezen a helyen.
A légi kísérő tehetetlenül ment be a pilótafülkébe, és dühösen panaszolta el a helyzetet. A másodpilóta lazán felpattant a székéből:
– Bízd csak rám, majd én elintézem a kisasszonyt!
Odament a nőhöz, és szigorú, hivatalos hangon megszólalt:
– Hölgyem, a légitársaság szabályzata értelmében Ön nem tartózkodhat ezen a részlegen. Kérem, azonnal foglalja el a helyét a turistaosztályon!
A szőke nő fel sem nézett a telefonjából, csak unottan elismételte:
– Szőke vagyok, szép vagyok, Ausztráliába utazok, és itt maradok ezen a helyen.
A másodpilóta lógó orral tért vissza a fülkébe, és elmesélte a kudarcát. Ekkor a kapitány elmosolyodott, lecsatolta a biztonsági övét, és így szólt:
– Amatőrök… Az én feleségem is szőke, pontosan ismerem a gondolkodásukat. Majd én beszélek a hölggyel.
A kapitány hátrasétált, odahajolt a szőke nőhöz, és halkan, bizalmasan súgott valamit a fülébe. A nő szemei hirtelen kerekre nyíltak, azonnal felugrott, felkapta a táskáját, és hanyatt-homlok rohant hátra a turistaosztályra.
A légi kísérő és a másodpilóta tátott szájjal, döbbenten bámulva kérdezték a kapitányt:
– Te jó ég, főnök, mit mondtál neki?!
A pilóta megigazította a zakóját, és hanyagul megvonta a vállát:
– Csak megmondtam neki az igazat: az első osztály nem Ausztráliába repül.