Vasárnapi mise végén a plébános még egyszer a hívek elé lép.
– Kedves testvéreim! A templom már nagyon ráférne egy alapos felújításra. Beázik a tető, omladozik a vakolat, az orgona pedig lassan csak emlékből szól. Ezért arra kérem önöket, aki teheti, támogassa az Úr házának rendbehozatalát.
A templomban síri csend lesz. A hívek inkább a padlót nézik, mintsem a pénztárcájukat.
Ekkor feláll a falu legismertebb örömlánya.
– Tisztelendő atyám, én felajánlok ötszázezer forintot a felújításra.
Az egész templom felmorajlik. A plébános elkerekedett szemmel néz rá, majd határozottan megrázza a fejét.
– Nem! Az ilyen pénzre nincs szüksége az egyháznak! A bűnből szerzett pénz nem építheti az Úr házát!
Néhány másodperc néma csend után a hátsó padsorból megszólal egy idős férfi:
– Fogadja csak el, tisztelendő úr!
– Miért tenném?
– Mert az a pénz is a hívektől jött.
+1 VICC:
Egy férfi belép a gyóntatófülkébe.
– Atyám, vétkeztem.
– Hallgatlak, fiam.
– A múlt héten bementem a feleségem munkahelyére. Senki nem volt bent, csak a kolléganője. Beszélgetni kezdtünk… aztán úgy begerjedtem, hogy egymás karjaiban kötöttünk ki.
– Bizony, ez nem volt helyes – sóhajt a pap. – Van még valami?
– Igen, atyám. Pár nappal később átugrottam a feleségem nővéréhez. Egyedül volt otthon, beszélgettünk, kávéztunk… aztán ott is megtörtént a dolog.
– Ejnye, fiam… ez már ismét súlyos bűn.
– És ez még nem minden. A minap az anyósom ugrott be hozzánk. Vele kettesben voltunk otthon… hát… vele is elragadtattuk magunkat.
A gyóntatófülkéből hirtelen teljes csend lesz.
A férfi vár egy darabig, majd megszólal:
– Atyám? Ott van még?
Nem érkezik válasz.
Végül óvatosan benyit, és látja, hogy a pap a sarokban kuporog.
– Atyám, mit csinál ott?
A pap rémülten felnéz.
– Fiam… most jutott eszembe, hogy jelenleg csak ketten vagyunk a templomban.