Egy fiatal pár nemrég költözött be az első közös lakásába. Már az első este úgy döntenek, méltóképpen megünneplik az új otthont, és az éjszaka meglehetősen hangosra sikerül.
A lány olyan lelkesen ad hangot az örömének, hogy a szomszédoknak sem kell találgatniuk, mi történik odafent.
Az alattuk lakó János bá egész éjjel csak forgolódik az ágyában. Próbálja a párnával eltakarni a fülét, aztán a takarót húzza a fejére, végül már a plafont bámulva számolja a perceket. Reggelre teljesen kialvatlanul, karikás szemekkel botorkál ki a lépcsőházba, ahol összefut a fiatalemberrel.
– Figyeljen ide, fiam! – mondja fáradt hangon. – Ez így nem mehet tovább. Ragassza le a barátnője száját, mert egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni!
A fiú bocsánatkérően bólogat.
– Igaza van, János bá, este megoldom.
Aznap este valóban leragasztja a lány száját, majd ismét nekivágnak a romantikus estének.
Az első alkalom után a férfi kihajol az ablakon:
– János bá, így már jó?
– Igen! – kiabálja vissza elégedetten az öreg.
Kis idő múlva ismét kihajol.
– János bá, most is jó?
– Igen!
A harmadik alkalom után is ugyanaz a kérdés érkezik.
– János bá, most már rendben?
– Igen!
A fiatalember elégedetten nyugtázza, hogy végre sikerült megoldania a problémát.
A negyedik alkalom után ismét kinéz az ablakon.
– János bá, most is jó?
Erre lentről már dühös ordítás hallatszik:
– AZ ANYÁD PI***JA, VEDD LE A RAGASZTÓT A SZÁJÁRÓL, MERT AZ EGÉSZ LÉPCSŐHÁZ AZT HISZI, HOGY ENGEM D*GSZ!