Egy idős bácsika elmegy szemvizsgálatra, mert úgy érzi, az utóbbi időben már nem lát olyan jól, mint régen. A doktornő leülteti a vizsgálószékbe, majd a falon lévő betűtábla felé fordítja.
– Na, kedves bácsi, kezdjük is! Legyen szíves, olvassa fel a legfelső sort!
Az öreg előrehajol, hunyorog, még a nyakát is kinyújtja, de végül csak a fejét csóválja.
– Sajnos nem tudom elolvasni.
– Semmi gond – mosolyodik el a doktornő. – Próbáljuk meg egy szemüveggel.
Feltesz rá egy próbalencsét.
– És most?
A bácsi újra erőlködik, hosszasan nézi a táblát, majd ismét megrázza a fejét.
– Így sem megy.
Az orvos egyre erősebb lencséket próbál. Egyiket a másik után cseréli, de a bácsi minden alkalommal ugyanazt mondja:
– Nem… még mindig nem tudom elolvasni.
Húsz perc múlva már a legerősebb próbalencse van rajta. A bácsi úgy néz ki, mintha egy távcsövön keresztül próbálná nézni a világot.
A doktornő végül türelmét vesztve felsóhajt.
– Uram, ezt egyszerűen nem hiszem el! Nem létezik, hogy ezekkel a lencsékkel sem tudja elolvasni a legfelső sort!
A bácsi zavartan megvonja a vállát, majd csendesen megszólal:
– Dehogy ugratnám, doktornő… én tényleg nem tudok olvasni!