Két jó barátnő megbeszéli, hogy a férjeik nélkül tartanak egy igazi csajos estét. Beülnek egy bárba, sokat nevetnek, iszogatnak, és olyan jól érzik magukat, hogy észre sem veszik, milyen későre jár. Hazafelé már kissé bizonytalan léptekkel sétálnak, amikor egyszerre mindkettőjüknek sürgősen mosdóba kellene mennie. A közelben azonban semmi nincs nyitva, csak egy temető mellett vezet az útjuk.
– Menjünk be oda, a bokrok közé! – javasolja az egyik.
Így is tesznek. Miután végeztek, döbbenten veszik észre, hogy nincs náluk sem papír zsebkendő, sem semmi más.
Az egyik barátnő vállat von.
– Mindegy…
Leveszi a bugyiját, megtörölközik vele, majd eldobja.
A másik körülnéz, és a közeli síron megpillant egy nagy, széles levelű koszorút. Leszakít róla egy levelet, azzal oldja meg a problémát, majd folytatják az útjukat.
Másnap az egyik férj találkozik a barátjával.
– Te, komám… nem tudom, hol jártak tegnap este a lányok, de az én feleségem bugyi nélkül jött haza.
A másik legyint.
– Ugyan, az semmi! Az enyém még rosszabbul járt.
– Miért, vele mi történt?
– Reggel a fenekén volt egy szalag ezzel a felirattal: „Sosem felejtünk el! A helyi tűzoltóőrs.”
