A kisgyermekes szülőkben és a gyermekvállalásra készülőkben is megfordult már az a kérdés, mit csináljon a gyerekkel, hogyan nevelje, hogy rendes, tisztességes és szorgalmas felnőtt váljék belőle.
Ez a talány végigkíséri a szülők mindennapjait nem csak az óvodás vagy az iskolás kor alatt, de még a sarj húszas éveiben is megkérdezik maguktól, elég jól csináltak-e mindent és tehetnek-e még valamit. Ekkor már nevelni nem lehet a fiatal felnőttet, hisz a saját útját járja, és jól teszi.
Összegyűjtöttük azt az négy vastörvényt, amelyeket betartva a gyerkőc értékrendszere és önbizalma biztos alapokon nyugszik majd egész életében.
1. Következetesség
Ez a legfontosabb, amit be kell tartani a gyermeknevelés nettó 21-22 éve alatt. Nincs kecmec, hiszen az a csemete, aki a szüleit nem tartja következetesnek és szavahihetőnek, ezt a viselkedésmintát issza magába és tartja majd normálisnak. Amit a felnőtt kimond, megígér, betartat, kér és utasít, azt a kicsik mind meghallják. Figyelnek, és pontosan tudják, ha az anyuka vagy apuka a saját szavát húzza keresztbe lustaság, engedékenység vagy egyéb más okból kifolyólag.
2. Ígéretek betartása
Ez a következetesség része, igen, de külön kiemelendő. Az ígéretek és ezen belül a határidők betartására már egészen kicsi korban nevelhető az apróság, játék közben és tanulságos mesékkel egyaránt. Az ígéret szép szó, ha betartják. A világ ígéretekre alapozva működik, és aki képtelen azokat betartani, előbb-utóbb megérzi a negatív következményeit.
3. Ne várja a sült galambot
A kicsiket már 1,5-2 éves kortól kezdve briliáns módon irányítja a saját akaratuk, a kívánalmak. Ezt az erős késztetést kordában kell tartani, és megtanítani nekik, miként kérjenek és miként érdemeljenek ki valamit. Legyen szó dicséretről vagy megróvásról, esetleg ajándékokról.
4. Önzetlenség
Önzetlen segítségnyújtás és önzetlen szeretet viszi előre a világ jobb felét. Ez nem az agyament önfeláldozás, amikor az ember magát facsarja ki és erő nem marad másra. Ezt azt jelenti, hogy az erőforrásokat beosztva nyújt segítséget egyik szülő a másiknak, a gyermekének és a közvetlen szeretteinek. Az önzetlen szeretet pedig elvárásoktól mentes, hiszen az alaptalan elvásárok megmérgezik a kapcsolatokat és téves képet alkotnak az egyénről.
