Az állatvilág mindig fejlődik, függetlenül attól, hogy ez a háziasítás vagy a természet munkája. Míg egyes állatok, bár fejlődtek, hasonlónak tűnhetnek az őseikhez, mások drasztikusan megváltoztak olyan mértékben, hogy talán nem is lehet felismerni őket rokonként.
Listát készítettünk 11 olyan állatról, amelyek azokból az állatoktól származnak, amelyekre ma már csak kicsit vagy egyáltalán nem hasonlítanak.
Házi juhok
A muflont széles körben tekintik a hazai juhok őseinek. Ennek az evolúciónak a következményeként a mai juhok sokkal szelídebbek, mint az őseik. Míg a muflonok általában barnák voltak, a hazai juhok színe a tiszta fehértől a sötét csokoládéig terjed. A juhok fehér színe a szelektív tenyésztés eredménye, mivel a fehér szín könnyen színezhető.
Házi sertések
A legtöbb házi sertés fajta a vaddisznóktól származott. A régészeti bizonyítékok azt mutatják, hogy a sertéseket vaddisznókból háziasították már időszámításunk előtt 13000–12700 között. Leginkább az ételekhez használták és használják őket, de a korai civilizációk is használták a sertések bőrét pajzsokhoz, sörtéiket kefékhez és a csontjaikat szerszámokhoz és fegyverekhez. A háziasodásból eredő fejlődés során elvesztették a durva szőrüket és agyarukat.
Tehenek
Az őstulkot, amely egy kihalt, nagy, vadon élő szarvasmarhafaj, amely Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában lakott, a tudósok a hazai szarvasmarha őseinek tekintik. A szakértők azt is állítják, hogy ez a modern európai bölény őse. A szarvasmarha, amelyet ma leginkább látunk, vagy fejőstehén (kifejezetten a nagy mennyiségű tejtermelésre szánt), vagy vágómarha (a hústermelés céljából tenyésztett).
Zsiráfok
A zsiráfok legközelebbi ismert rokona a mostanra már kihalt Samotherium. A Samotherium anatómiája átmenetet mutat egy zsiráfszerű nyakra. A Samotheriumnak, amely 7 millió évvel ezelőtt Eurázsia erdei vidékein kóborolt, körülbelül egy méter hosszú nyaka volt – körülbelül a fele a mai zsiráfok hosszának. Általánosan úgy vélik, hogy a táplálékhiány a talaj közelében vezet a nyak nyúlásához, így képesek voltak elérni a magasabb növényzetet.
Lovak
A modernkori ló feltételezhetően a már kihalt Eurohippusból fejlődött ki. Az Eurohippusok alacsony lények voltak a 30–60 cm-es marmagasságukkal, és mindössze 10 kg-os súlyúak voltak. Az evolúció a lombról a fűre változott táplálkozás következtében történt, és mert a ló őseinek nagyobb sebességre volt szüksége a ragadozók lehagyásához.
Elefántok
A tudósok úgy vélik, hogy a Moeritherium egy vízilóhoz hasonlító mocsár lakó az elefántok ősi rokona. Körülbelül akkorák voltak, mint egy tapír, marmagasságuk 74–107 centiméter volt.
Nyulak
A nyulak ősei nem hasonlítottak hozzájuk. A Nuralagus, amelyet ma már a nyulak őseinek tekintünk, körülbelül 6-szor nehezebb volt, mint a modern nyúl. Nem voltak olyan fürgék és nem tudtak ugrani. A mai nyulak hosszú utat tettek meg az ősi Nuralagustól. És a keresztezés eredményeként egyedi és változatos formájúak és méretűek.
Madarak
A fordított géntechnológia és az őskori leletek tanulmányozása azt jelzi, hogy a mai madarak modern tollas dinoszauruszok, amelyek a késői jura időszak alatt alakultak ki. Érdekes módon a madarak legközelebbi élő rokonai a krokodilok.
Delfinek
A delfinek kapcsolatban állnak az Indohyusal, ami egy kihalt szárazföldi állat volt körülbelül 48 millió évvel ezelőtt. A mosómedve vagy házi macska méretű, mindenevő sertésszerű lény a vízi élethez való alkalmazkodás jeleit mutatta, mint például a vastag és tömött szőrzet, és a vaskos, sűrű csontozat, amely abban segítette az állatot, hogy a víz alatt tudjon maradni, ne lebegjen a felszínen.
Az Indohyus a bálnákkal is kapcsolatban áll.
Cápák
A cápák titokzatos lények, és nem sokat tudunk róluk, vagy arról, hogyan alakultak ki. Sok tudományos körben azonban a Helicoprion-t tartják az őseiknek. A csigaszerű fogazat azonban vitatott kérdés a tudósok körében. Míg néhányan azt hiszik, hogy az alsó állkapocsban van, mások úgy vélik, hogy a felső állkapocsban volt. Vita tárgyát képezi az is, hogy a fogak befelé vagy kifelé görbültek-e.
Macskabaglyok
A macskabaglyok a példái annak, hogy az éghajlatváltozás hogyan kényszeríti az evolúciót. A múltban a szürkés színű macskabaglyok száma meghaladta a barna színűeket. De mivel az éghajlat melegszik és a hótakaró elvékonyodik, növekszik a barna színű macskabaglyok száma. Valószínű, hogy a természet ily módon alakítja a baglyot, hogy fenntartsa az álcázást a változó terepen.
Meglepődtél? Mi igen. Gondolod, hogy idővel az emberek is fejlődnek? Mit gondolsz, mely emberi tulajdonságok fognak változni? Tudasd velünk kommentben.
