Sógor: Jaj, bátyám, nagyon sajnálom, ami történt. Fogadd őszinte részvétemet!
Özvegy: Köszönöm, komám. Nehéz nap ez nekem.
Sógor: Tudom, hogy hosszú éveket éltetek együtt.
Özvegy: Bizony, több mint negyven évet. Volt időnk megszokni egymást.
Sógor: Most biztosan furcsa lesz egyedül otthon.
Özvegy: Hát, az biztos, hogy nagy változás lesz.
Sógor: De gondolj arra, hogy egyszer majd újra együtt lehettek!
Özvegy: Hogy érted ezt, komám?
Sógor: Ne búsulj bátyám, a túlvilágon majd találkoztok.
Özvegy: Ez az, ami aggaszt, komám.
