A gróf megkérdezi Jean-t:
– Jean, árulja el nekem, hogy is hívják a feleségét?
– Eszternek, uram.
– Eszter… Eszter… Hm… Megfektettem egyszer! Hahaha!
Jean rezzenéstelen arccal áll, majd udvariasan visszakérdez:
– És az ön felesége, uram? Mi is a becses neve?
– Anasztázia.
Jean elgondolkodva ízlelgeti a nevet.
– Anasztázia… Anasztázia…
– Na látja? Ebből nem olyan könnyű viccet faragni – vigyorodik el az úr.
– Valóban nem, uram.
– Ugye?
– Anasztázia… Anasztázia… Voltam vele már százszor.
Az úr döbbenten néz rá.
– Jean! Ez még csak nem is rímel!
Jean enyhén meghajol.
– Tudom, uram. Nem is kell rímelnie. A valóság ritkán költői.
+1 VICC:
– Jean, feltűnt, hogy egyre kevesebb szivar van a dobozomban.
– Esküszöm, nem én voltam, uram. Nézze meg, még három kartonnal van az előző helyemről…
– Jean, kérem az esernyőmet. Átmegyek Xavér grófhoz.
– Ilyen viharban, uram?
– Igen, mert azt mondta, menjek, amikor jól esik.
– Milyen volt az útja, kegyelmes uram?
– Jaj, ne is kérdezze, Jean! Végig menetiránynak háttal kellett utaznom.
– Miért nem kérte meg a szemben ülőt, hogy cseréljen önnel, uram?
– Mert nem ült szemben senki…