A nagy park bejáratánál évtizedek óta áll egymással szemben két szobor.
Egy meztelen férfi és egy meztelen nő. Vágyakozva nézik egymást a márványszobrok.
Arra megy a tündér s azt mondja nekik, hogy teljesíti egy kívánságukat.
De jól vigyázzanak csak egyetlen kívánságukat teljesíti. Mindketten egyszerre kívánják ugyanazt: fél órára hadd lehessenek élő emberek!
Megtörténik. Azonnal a bokrok közé vetik egymást. Nyögések és sikolyok törnek elő a bokrok alól.
Remeg az ág, levelek és gallyak röppenek fel. Rövid szünet következik, amikor így szól a férfi a nőhöz.
– Alig van pár percünk, mit csináljunk?
– Ugyanazt, mint az előbb – mondja a nő lihegve.
– Oké – mondja a férfi, – de most te fogod le a galambokat és én sz*rom le őket.
