A tanító néni a téli álomról mesél az osztálynak:
– Gyerekek, télen sok élőlény eltűnik a szemünk elől, és csak tavasszal találkozunk velük újra. Ki tud mondani egy jó példát?
Andika azonnal magasba lendíti a kezét:
– Én tudok, tanító néni!
– Hallgatlak, Andika. Melyik az?
– A fagylaltos!
+1 VICC:
Egy magyar család kiköltözik Kanadába, a kisfiukat pedig beíratják a helyi iskolába. Az első szülői értekezleten félrehívják az édesanyát:
– Asszonyom, azt javaslom, vigyék el a gyermeküket pszichológushoz. A rajzai alapján meglehetősen szokatlan agresszivitás mutatkozik nála.
– Ugyan már, mégis mit rajzolt?
– Például egy égő csigát.
– Égő csigát? Ó, hát ez teljesen egyszerű! Nálunk a magyar gyerekek így hívogatják elő a csigát: „Csiga-biga, gyere ki, ég a házad ideki…”
Az óvónő kissé bizonytalanul folytatja:
– Jó, de nem ez volt az egyetlen. Mindenféle sérült madarakat is rajzol. A múltkor például egy vak madarat.
– Ja, már értem! Ön még nem hallotta a magyar mondókát? „Csip-csip, csóka, vak varjúcska…”
– Rendben, de azért a csonka tehén már tényleg elég durva!
– Csonka tehén? Jaj, hát persze! Erről is van egy kedves kis dalunk: „Boci, boci tarka, se füle, se farka…”
A tanító néni ekkor már teljesen elképed:
– Mondja, kedves anyuka, a magyar gyerekek semmi vidám, kedves dalocskát nem énekelnek?
– Dehogynem! Ott van például a „Süss fel nap”: „Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt a ludaink megfagynak…”
