Néha úgy gondoljuk, hogy már mindent tudunk a világról, és kellően megszelídítettük az anyatermészetet – de ez nem így van. A természet mindig képes lesz meglepni bennünket valamivel: például olyan halakat hoz létre, amiknek emberi fogaik vannak, vagy olyan gyíkokat, amik vért spriccelnek ki a szemükből.
A skarlátarcú majom élénk vörös, szőrtelen arca az állat egészségéről és érettségéről árulkodik.
Ez a madár nem sérült. A luzoni csillagosgalambok tolla természetüknél fogva olyan, mintha egy seb lenne a mellkasukon.
A porzófa valószínűleg az egyik leghalálosabb fa a világon: törzsét tövisek borítják, gyümölcsei pedig felrobbanhatnak, és a mérgező magokat akár méterre is szétszórva.
A lila gyűrűs kúpcsiga (Calliostoma annulatum) átlagos mérete csak – centiméter.
A hólyagos fóka hímjeinek egy furcsa hólyag található az orrukban, amit akkor fújnak fel, ha például le akarják nyűgözni a nőstényeket.
Nehéz elhinni, de a dzseládapáviánok többnyire füvet és magvakat esznek.
Ezt a csodálatos tengeri csigát tengeri fecskének hívják.
A kontyos selyemkakukk olyan szépséget képvisel, hogy valószínűleg egy szépségversenyen is könnyedén megállná a helyét.
A buborékszemű aranyhalak szemei alatt két nagy, vízzel teli hólyag található.
A csípős parásgereben gombát „vérző fognak” is nevezik, mivel felületét vörös színű folyadékkal töltött buborékok borítják.
A csillagorrú vakond pont úgy néz ki, mint egy űrlény. Csápokban végződő orra tapogatószervként funkcionál.
Most már tudjuk, hogyan hordozzák kölyküket a repülőkutyák.
Ez a patagóniai (Argentína) jégbarlang pont úgy néz ki, mintha egy avantgárd művész festete volna.
A békagyíkok képesek vért spriccelni a szemükből, hogy összezavarják vele az ellenségüket.
A négyszárnyú kakukk csibék nagyon hasonlítanak a fenyőtobozokhoz – ez segít megvédeni őket a ragadozóktól.
