Az egyszerű, átlagos melós megütötte a lottófőnyereményt: egymilliárd forint landolt a számláján. Másnap reggel, fülig érő szájjal, magabiztosan sétált be a munkahelyére, azzal a szilárd elhatározással, hogy az asztalra csap, felmond, és élete hátralévő részében a lábát sem teszi be többé semmilyen gyárba.
Ahogy belépett a kapun, a titkárnő azonnal szólt neki, hogy a vezérigazgató sürgősen látni akarja az irodájában.
Emberünk belépett, a főnök pedig komor, bánatos arccal fordult felé:
– Kedves uram, sajnos szörnyű híreim vannak. Mint tudja, a gazdasági recesszió a mi cégünket is térdre kényszerítette. Drasztikus leépítésekre kényszerülünk, és fájó szívvel ugyan, de meg kell válnunk magától is. Természetesen a törvényi kötelezettségeken felül tízmillió forint rendkívüli végkielégítést utalunk magának.
Emberünk alig bírta visszafogni a nevetést, boldogan zsebre vágta a papírokat, és szinte repült hazáig.
Ahogy befordult az utcájukba, látta, hogy egy nagy költöztető teherautó áll a házuk előtt, és vadul hordják ki a bútorokat a lakásából.
Ekkor sápadtan rontott oda hozzá a szomszéd:
– Te jó ég, szomszéd úr, de örülök, hogy jön! Borzalmas tragédia történt! A felesége teljesen megőrült: összepakolt mindent, fogta a gyerekeket, magával vitte a kedves anyósát is, és azt üzente, hogy örökre elhagyja magát, és látni sem akarják többé!
A férfi egy pillanatra megmerevedett, majd lassan félrefordult, az ég felé nézett, és egy hatalmas, elégedett vigyorral az arcán így szólt:
– Hát, ha egy üzlet egyszer beindul, akkor nagyon beindul!