Egy zsúfolt délelőttön rengeteg beteg várakozik a fülészeti rendelő előtt. Az orvos órák óta megállás nélkül dolgozik, és a rendelési idő végére már teljesen kimerül.
Ránéz az órájára, majd odaszól az asszisztensnőnek:
– Mára ennyi volt. Még el kell intéznem néhány fontos dolgot. Legyen szíves szólni a várakozóknak, hogy vége a rendelésnek, jöjjenek vissza máskor!
Az asszisztens kimegy, és hangosan közli:
– Hölgyeim és uraim, a rendelés mára véget ért! Kérem, fáradjanak vissza egy másik időpontban!
A betegek morogva ugyan, de lassan elszállingóznak.
Egyetlen idős bácsi marad a váróban.
Az asszisztens odalép hozzá.
– Bácsikám, mára befejeztük a rendelést. Tessék szépen hazamenni!
Az öreg azonban meg sem mozdul.
Az asszisztens még kétszer elismétli, egyre hangosabban, de a bácsi továbbra is nyugodtan üldögél.
Az orvos végül elveszíti a türelmét.
– Biztos nagyon rosszul hall szegény. Írjuk le neki!
Fog egy papírt, nagy betűkkel ráírja:
„A RENDELÉS MÁRA VÉGET ÉRT. KÉRJÜK, FÁRADJON HAZA!”
Az asszisztens odaviszi a papírt az öregnek.
A bácsika hosszasan nézegeti, majd kedvesen megszólal:
– Aranyoskám, otthon felejtettem a szemüvegem. Lenne szíves felolvasni, hogy mi van ideírva?
