A II. Világháborúban egy amerikai katona egy kemény bevetés után éppen szabadságára indult angliai állomáshelyéről.
Felszállt egy vonatra, majd ülőhely után kutatva benyitott egy fülkébe.
Ott egy elegáns angol úriember, a felesége és a lánya ült. A negyedik ülőhelyet egy kis szobakutya foglalta el.
A katona udvariasan megkérdezte a nőtől:
– Elnézést, szabad ez a hely?
– Maguk amerikaiak olyan udvariatlanok! – felelte a nő gőgösen. – Nem látja, hogy foglalt a szék?
A katona elnézést kért, majd végigjárta a vonatot, de mindenhol foglaltak voltak a fülkék.
Ekkor visszatért az angol házaspár fülkéjéhez, és újra benyitott:
– Ne haragudjon hölgyem, de nem fogná az ölébe a kutyáját, hogy leülhessek? Nagyon fáradt vagyok, és még messze a végállomás!
A nő hidegen ránézett:
– Maguk, amerikaiak! Nemcsak udvariatlanok, de még ráadásul pimaszak is!
A katona megszégyenülten húzódott vissza a peronra. Egy óra múlva nem bírta tovább, bement a fülkébe, megfogta a kutyát, majd a lady sikoltozása közepette lehúzta az ablakot, és kidobta a vonatból.
Ekkor megszólalt az angol úr:
– Maguk, amerikaiak mindent rosszul csinálnak! Nem a jó kezükben fogják a villát, nem az út jó oldalán közlekednek, ráadásul nem a jó szukát dobják ki az ablakon…
