Egy kolostorban élt egy pap, akinek minden este egy apáca segített a kádban fürdeni. Egyik reggel ez a nővér találkozott a zárdafőnök anyával, és így szólt hozzá:
– Tisztelendő anyám, üdvözültem!
– Hogyan történt ez a nagy esemény, kedves nővér?
– Tegnap este, miközben József atyának segítettem a fürdésnél, megfogta a kezemet és a lába közé tette, és azt mondta, hogy amit fogok, az a mennyország kulcsa, és ki kellene próbálni az én záramban, hogy lássuk, megnyílnak-e a paradicsom kapui és üdvözülök-e.
– A vén gazember! – mondta a tisztelendő anya. – És mi történt még?
– Az atya azt mondta, eleinte kicsit fájni fog, mert a mennybe vezető út nehéz és fájdalmas, de a végén nagy gyönyörben lesz részem. Hát, kipróbáltuk a zárat, és így is volt.
– A vén kurafi! – kiáltott fel a tisztelendő anya. – Engem meg azzal hitegetett, hogy az Gábor arkangyal trombitája és húsz éve fújatja velem.
+1 vicc:
Mária Katalin nővér belépett a csend kolostorába. A főpap közölte vele:
– Nővér, ez a csend kolostora. Itt maradhatsz, ameddig csak akarsz, de nem beszélhetsz addig, ameddig azt nem mondom, hogy beszélj.
Mária Katalin 5 éve élt már a kolostorban, amikor a főpap így szólt:
– Mária Katalin nővér, 5 éve vagy itt. Most szólhatsz két szót.
Mária Katalin így szólt:
– Kemény ágy.
– Sajnálattal hallom – mondta a főpap. – De kerítünk neked egy jobb ágyat.
Újabb 5 év után Mária Katalint hívatta a főpap.
– Újabb két szót szólhatsz, Mária Katalin.
– Hideg étel – mondta Mária Katalin, és a főpap megnyugtatta, hogy az étel jobb lesz a jövőben.
Mária Katalin 15. évfordulója közeledett a kolostorban. Eljött a nap, és a főpap megint az irodájába hívatta Mária Katalint.
– Két szót szólhatsz ma. – mondta a főpap.
– Most kilépek. – mondta Mária Katalin nővér.
– Ez a legjobb, amit tehetsz – mondta a főpap. – Mióta itt vagy, csak a nyavalygásodat hallani.
