Egy manager hajótörést szenved egy lakatlan szigeten köt ki. Fél évet eléldegél kókuszon és kókusztejen, és egész nap a tengert kémleli. Egyszer csak egy csónakban kiköt egy gyönyörű nő. A hapsi megörül:
– Remek, végre valaki megmentett!!
– Sajnos én is csak egy hajótörött vagyok, a másik szigeten lakom.
– Milyen szerencsés, hogy a csónakkal jutott el a szigetre, talán megpróbálhatnánk eljutni innen.
– Nos a csónakot én építettem, bambuszból, háncsból és levelekből. Ahogy a nap járásából és a csillagokból kiszámítottam, legalább 2 hétre vagyunk a legközelebbi lakott szárazföldtől, és ennyi ivóvíz nem fér a csónakba. Nincs kedve átjönni hozzám? Biztos régen volt már társasága. Át is eveznek a másik szigetre. A tag teljesen le van nyűgözve, kikövezett út vezet egy csodálatos bungalóhoz.
– Iszik valamit? – kérdezi a nő.
– Köszönöm nem, elegem van a kókusztejből.
– Ugyan! Van egy saját lepárlóm. Egy Martinit?
A férfi teljesen döbbenten ül és kortyolgatja a Martinit.
– Gondolom szívesen megborotválkozna, amíg én átöltözöm.
A manager szó nélkül átmegy a fürdőszobába, ahol két kiélezett kagylót talál. Mire megborotválkozik, a nő mindössze néhány liánba öltözötten fogadja:
– Gondolom, régóta egyedül van… – simítja hátra hosszú haját a nő.
– Igen. – feleli bizonytalanul a férfi.
– És biztosan szeretne olyasmit csinálni, amit már régen nem tehetett.
– NEM mondja komolyan!!! Megnézhetem az e-mail-jeimet?
