Egy nő imádta a macskáját, szinte gyerekként szerette.
Egy alkalommal a cége külföldi kiküldetésre küldte, ám az első dolga az volt, hogy tárcsázza a férjét.
– Mi újság, otthon minden rendben, drágám?
– Nem igazán. A macskád megdöglött.
A nő zokogásban tört ki:
– Hogy, mi??? Hogy lehetsz ilyen tuskó?!
– Miért, mit kellett volna mondanom? – kérdezte értetlenül a férfi.
– Hát mondhattad volna például azt, hogy Cirmi felmászott a tetőre. Másnap, hogy beszorult az ereszbe. Aztán, hogy a tűzoltók próbálják lehozni. Végül pedig, hogy sajnos nem sikerült megmenteni. Így sokkal könnyebb feldolgozni!
– Értem – mondja a férj.
Néhány hónappal később a nő ismét külföldre utazik. Megérkezés után felhívja a férjét.
– Na, mi újság otthon?
A férj egy pillanatig hallgat, majd megszólal:
– Anyád felmászott a tetőre…
+1 VICC:
A válóperes tárgyaláson a bíró igyekezett felgöngyölíteni a szálakat, így a feleséghez fordult:
– Nos, asszonyom, mi a kiindulási pont az önök válásánál?
– Egy gyönyörű, ötszobás, mediterrán stílusú ház a kertvárosban, hatalmas udvarral.
A bíró megvakarta a fejét:
– Úgy értem, mi az alap?
– Ja! Az alap az minőségi betonból van, betonvassal megerősítve.
A bíró nyelt egyet, és próbált finomítani a kérdésen:
– Jó… És milyen a családi életük?
– Hát, a férjemnek van egy vidéki nagynénje, nekem meg hál’ istennek még élnek a szüleim.
A bíró érezte, hogy kezd emelkedni a vérnyomása:
– Úgy értem, asszonyom, hogy van-e önök között otthon hangos szóváltás?
– Ó, hogyne! A gyerekek sokszor elviselhetetlenül hangosan hallgatják a zenét a szobájukban.
A bíró már a tollát rágta az idegességtől:
– Megverte már valaha önt a férje?!
– Igen, sajnos többször is előfordult, hogy hétvégén reggel ő kelt fel hamarabb, pedig én szeretek legelsőnek ébredni.
A bíró ekkor már teljesen elveszítette a türelmét, és rácsapott az asztalra:
– Asszonyom! Tulajdonképpen miért akar ön elválni?!
A nő csodálkozva nézett a bíróra:
– De hát én nem akarok válni! A férjem adta be a keresetet. Azt hajtogatja, hogy egyszerűen képtelen velem kommunikálni…