Egyik este összejöttünk a barátnőimmel egy kis csajos estére. Mielőtt elindultam, megígértem a férjemnek, hogy legkésőbb éjfélkor otthon leszek.
Persze a beszélgetésből hamar koktélozás lett, aztán tánc, utána még néhány italt követően… mire észbe kaptam, már hajnali három óra volt. Kissé bizonytalan léptekkel értem haza, és próbáltam a lehető leghalkabban becsukni magam mögött az ajtót.
Abban a pillanatban megszólalt a nappaliban a régi kakukkos óra:
– Kakukk!… Kakukk!… Kakukk!…
Azonnal rájöttem, hogy ha a férjem felébred, lebukom. Gyorsan rávágtam én is, és a három kakukk után még kilencet utánoztam, hogy úgy tűnjön, éppen éjfélt ütött az óra.
Elégedetten nyugtáztam magamban, hogy ezt milyen zseniálisan megoldottam, majd befeküdtem a férjem mellé, és néhány másodperc múlva már aludtam is.
Másnap reggel a férjem kávézás közben megkérdezte:
– Na, mikor értél haza?
– Pontban éjfélkor – feleltem teljes magabiztossággal.
Nem szólt semmit, ezért megkönnyebbültem. Már azt hittem, tökéletesen sikerült a tervem.
Aztán megszólalt:
– Egyébként szerintem ideje lenne megjavíttatni a kakukkos órát.
– Tényleg? Miért? – kérdeztem kissé idegesen.
– Hát… az éjjel hármat kakukkolt, aztán egyszer csak azt ordította, hogy: „B*ssza meg!” Ezután még négyet kakukkolt, végighányta a folyosót, utána kakukkolt még hármat, közben úgy röhögött, hogy alig kapott levegőt. Ezután még egyszer kakukkolt, rálépett a macskára, nekiesett a nappali asztalának, végül bejött a hálószobába, kiadott még egy utolsó kakukkot az ágy mellett, fingott egy hatalmasat… és azonnal elaludt.