Két falusi koma elutazik a fővárosba. Megnézik a várost, kipróbálnak mindent, amit csak tudnak, majd beülnek egy kávézóba is, mivel még sosem voltak ilyen helyen.
– Mit hozhatok? – kérdi a felszolgáló.
Mivel még sosem voltak ilyen helyen, nem tudták mit rendeljenek. Átnéztek a szomszéd asztalhoz ahol tejszínhabos kávé volt az asztalon.
– Olyant kérünk, kettőt.
A felszolgáló kihozza a tejszínhabos kávét. A komák nézik, nem tudják mit csináljanak vele, amikor megint átnéznek a szomszéd asztalhoz, mit csinál vele az ottani vendég. Látják, hogy az lassan inni kezdi. A bátrabb koma is szájához emeli a poharat, érzi a hideg tejszínhabot, megborítja, jön a forró kávé. Égeti a száját, könnybe lábad a szeme, de nem szól egy szót sem.
– Hát neked mitől lett könnyes a szemed? Talán nem volt jó?
– De, nagyon jó volt, csak közben eszembe jutott szegény jó édesanyám.
A másik koma is szájához emeli a poharat, ő is érzi a hideg tejszínhabot, megborítja…
– Hát a te szemed miért lett könnyes? Talán nem ízlett?
– De ízlett, csak közben eszembe jutott a jó k*rva anyád!
