Lajos egy álmos reggel elhúzta a függönyt, hosszan bámul ki az ablakon, majd elégedetten megszólal:
– Te Erzsi… Úgy látom, ma végre eljött a napja. Ma biztosan menne a dolog.
Erzsi a konyhából, a kávéja mellől értetlenül kiáltott vissza:
– Milyen dolog, Lajos? Miről beszélsz már megint kora reggel?
– Hát a dolog! Nézd már, tökéletes az idő. Hét ágra süt a nap, egy fia felhő sincs az égen, a madarak is úgy csicseregnek, mintha fizetnének érte. Ritka szép napunk van.
A felesége erre idegesen rácsapta a konyhaajtót, odalépett hozzá, és csípőre tett kézzel ráförmedt:
– Lajos, ne kergess megőrülésbe! Konkrétan mondd már meg, mi a fészkes fenére célozgatsz!
Lajos ártatlan arccal megvonta a vállát:
– Hát csak azért mondom, Erzsi, mert a múlt héten te magad jelentetted ki, hogy egy szép napon fogod magad, és örökre lelépsz!
+1 VICC
Idős házaspár ücsörgött a veranda csendjében az 50. házassági évfordulójuk estéjén.
A naplemente festői volt, a hintaszékek halkan nyikorogtak, a hangulat idillibb nem is lehetett volna.
Hirtelen a mama arca elkomorult. Felpattant, és akkora sallert kevert le az öregnek, hogy az a székkel együtt vágódott el a padlón.
A tata döbbenten, a sajgó orrát tapogatva tápászkodott fel:
– De anyus… hát ezt meg miért kaptam?!
– Azért – sziszegte dühösen az asszony –, mert most gondoltam bele, hogy miattad az elmúlt ötven évben egyetlenegy jó együttlétben sem volt részem!
Az öreg nagy nehezen visszaült a helyére, és percekig némán hallgatott. Nem telt el azonban öt perc, a tata szeme hirtelen megvillant. Felugrott, és olyan lendülettel adott egy olyan hátast a mamának, hogy az asszony egy percig csak pislogni bírt.
– Hát ezt meg miért csináltad?! – kiáltott fel felháborodottan a mama.
Az öreg feszülten odakiáltott:
– Csak azt szeretném tudni, te honnan a fenéből tudod, hogy milyen a jó együttlét?!