Párizs belvárosa, turistaszezon, nyüzsgő tömeg, amikor is elered egy nyári zápor.
Egy fiatal, szende, csinos leányzó esernyő nélkül toporog egy eresz alatt.
Egy arra járó idősebb úr megszólítja:
– Elnézést kisasszony! Felajánlhatom az ernyőmet?
– Hogyne, ha az úr nem babonás.
Együtt indulnak a metró felé.
– Kisasszony, meghívhatom egy kávéra?
– Hogyne, ha az úr nem babonás.
Kávé közben:
– Kisasszony, ön láthatóan átázott, félek, hogy meghűl. Itt lakom egy közeli szállodában, ott nyugodtam megszárítkozhat.
– Köszönöm a kedvességét, de remélem nem babonás.
Az események peregnek tovább, konyak, pezsgő, ágy. De a leányka minden alkalommal utal a babonára. Végül az öregúr nem bírja tovább:
– Nézze kislány, azt már látom, hogy fizetnem kell, nem is fog csalódni, de árulja már el, miért kérdezte állandóan, hogy babonás vagyok-e?
Mire a kis szende lesütött szemmel válaszol:
– Mert ma a Monsieur volt a 13-ik!
