Új igazgató érkezik a céghez a kirúgott régi helyére. Mikor elfoglalja az előd irodáját, 4 borítékot talál az asztal fiókjában.
Az egyikre az van írva: „Olvass el!”, míg a többire számok, 1-től 3-ig.
Kibontja hát, az „Olvass el!” feliratú borítékot és elolvassa:
„Kedves utódom! Sajnos a dolgok rosszul alakultak számomra, de úgy gondoltam, segítek neked. Ha valami baj történne a cég életében, nyisd ki az 1. számú borítékot, jó tanácsot találsz benne. A másik kettő is hasonló vészhelyzetek esetére szolgál.”
Az új igazgató nevet a dolgon, bedobja a fiókba és el is feledkezik róla. Eltelik fél év, mikor a dolgozók sztrájkba lépnek. A termelés leáll, a cég vesztesége napról-napra növekszik.
Az igazgató kétségbeesetten töpreng a dolgon, amik eszébe jut a három boríték. Megkeresi őket, és felbontja az 1. számút:
„Ha baj van, kenj rám mindent, ettől lenyugszanak a kedélyek!” – áll benne. Így is lesz, a dolgozók újra felveszik a munkát.
Eltelik három hónap, az elégedetlenség azonban tovább nő, ismét sztrájk. Felbontja a második borítékot:
„Ezek szerint ismét bajban vagy. Kenj mindent a hatóságok gyámoltalanságára, meglátod, segíteni fog!” Ismét sikerül elsimítani a nézetkülönbségeket, azonban a béke csak egy hónapig tart.
Ismét sztrájkveszély fenyeget, emberünk felbontja hát az utolsó borítékot. Ez áll benne: „Szerintem fogj négy üres borítékot…”
